Növényvédőszer-adjuvánsok olyan segédanyagok, amelyeket a növényvédőszer-készítmények feldolgozása vagy kijuttatása során adnak hozzá fizikai-kémiai tulajdonságaik javítása érdekében, más néven növényvédőszer-adalékanyagok. Bár maguk az adjuvánsok általában csekély vagy semmilyen biológiai aktivitással nem rendelkeznek, jelentősen befolyásolhatják a kártevők elleni védekezés hatékonyságát. A növényvédőszer-adalékanyagok széles körű elterjedésével és fejlesztésével választékuk folyamatosan bővült, így a megfelelő adjuváns kiválasztása a második legnagyobb kihívás a gazdálkodók számára a növényvédő szer kiválasztása után.
1.A hatóanyag diszperzióját elősegítő adjuvánsok
· Töltőanyagok és hordozók
Ezek inert, szilárd ásványi, növényi alapú vagy szintetikus anyagok, amelyeket a szilárd növényvédőszer-készítmények feldolgozása során adnak hozzá a végtermék koncentrációjának beállításához vagy fizikai állapotának javításához. A töltőanyagokat a hatóanyag hígítására és diszperziójának fokozására használják, míg a hordozóanyagok a hatékony komponensek adszorbeálására vagy hordozására is szolgálnak. Gyakori példák az agyag, a kovaföld, a kaolin és a fazekasagyag.
A töltőanyagok jellemzően semleges szervetlen anyagok, mint például agyag, fazekasagyag, kaolin, kovaföld, pirofillit és talkumpor. Elsődleges funkciójuk a hatóanyag hígítása és adszorbeálása. Főként porok, nedvesíthető porok, granulátumok és vízben diszpergálható granulátumok előállításánál használják őket. A jelenleg népszerű növényvédőszer-műtrágya kombinációk (vagy „gyógyhatású műtrágyák”) a műtrágyákat peszticidek hordozójaként használják, a kettőt integrálva az egységes alkalmazás érdekében.
Fuvarozók nemcsak hígítja a hatóanyagot, hanem elősegíti annak adszorpcióját is, ami kulcsfontosságú szerepet játszik a készítmény stabilitásában.
·Oldószerek
Szerves anyagok, amelyeket a növényvédő szerek hatóanyagainak oldására és hígítására használnak, megkönnyítve azok feldolgozását és alkalmazását. Gyakori oldószerek közé tartozik a xilol, toluol, benzol, metanol és a petróleum-éter. Ezeket elsősorban emulgeálható koncentrátumok (EC) előállításához használják. A főbb követelmények közé tartozik az erős oldóképesség, az alacsony toxicitás, a magas lobbanáspont, a nem gyúlékonyság, az alacsony költség és a széles körű elérhetőség.
·emulgeálószerek
Felületaktív anyagok, amelyek apró cseppek formájában stabilizálják egy nem elegyedő folyadék (pl. olaj) egy másikba (pl. vízbe) való diszperzióját, átlátszatlan vagy félig átlátszatlan emulziót képezve. Ezeket emulgeálószereknek nevezik. Gyakori példák a polioxietilén alapú észterek vagy éterek (pl. ricinusolaj-polioxietilén-éter, alkilfenol-polietilén-éter), a pulykavörös olaj és a nátrium-dilaurát-diglicerid. Széles körben használják emulgeálható koncentrátumokban, vízemulziós készítményekben és mikroemulziókban.
·Diszpergálószerek
Növényvédőszer-készítményekben használt felületaktív anyagok, amelyek megakadályozzák a szilárd részecskék aggregációját szilárd-folyékony diszperziós rendszerekben, biztosítva azok hosszú távú egyenletes szuszpenzióját folyadékokban. Ilyenek például a nátrium-lignoszulfonát és az NNO. Elsősorban nedvesíthető porok, vízben diszpergálható granulátumok és vizes szuszpenziók előállításához használják őket.
Közzététel ideje: 2025. október 15.