A sampon egy olyan termék, amelyet az emberek mindennapi életében használnak a fejbőr és a haj szennyeződéseinek eltávolítására, valamint a fejbőr és a haj tisztán tartására. A sampon fő összetevői a felületaktív anyagok (más néven felületaktív anyagok), sűrítőanyagok, kondicionálók, tartósítószerek stb. A legfontosabb összetevő a felületaktív anyagok. A felületaktív anyagok funkciói nemcsak a tisztítás, a habzás, a reológiai viselkedés szabályozása és a bőr gyengédségének biztosítása, hanem kulcsszerepet játszanak a kationos flokkulációban is. Mivel a kationos polimer lerakódhat a hajra, a folyamat szorosan összefügg a felületaktivitással, és a felületaktivitás más hasznos komponensek (például szilikon emulzió, korpásodásgátló hatóanyagok) lerakódását is elősegíti. A felületaktív rendszer vagy az elektrolitszint megváltoztatása mindig a kondicionáló polimer hatásainak láncreakcióját idézi elő a samponban.
1. SLES táblázatos tevékenység
Az SLS jó hidratáló hatással rendelkezik, gazdag habot képezhet, és hajlamos villámgyors habzásra. Azonban erős kölcsönhatásba lép a fehérjékkel, és erősen irritálja a bőrt, ezért ritkán használják fő felületaktív anyagként. A samponok jelenlegi fő hatóanyaga az SLES. Az SLES adszorpciós hatása a bőrre és a hajra nyilvánvalóan alacsonyabb, mint a megfelelő SLS-é. A magasabb etoxilációs fokú SLES termékeknek valójában nincs adszorpciós hatásuk. Ezenkívül az SLES habja jó stabilitással és erős ellenállással rendelkezik a kemény vízzel szemben. A bőr, különösen a nyálkahártya, sokkal jobban tolerálja az SLES-t, mint az SLS-t. A nátrium-lauril-szulfát és az ammónium-lauril-szulfát a két legszélesebb körben használt SLES felületaktív anyag a piacon. Long Zhike és mások kutatásai kimutatták, hogy a laureth-szulfát-amin nagyobb habviszkozitással, jó habstabilitással, mérsékelt habzási mennyiséggel, jó mosóhatással és mosás után puhább hajjal rendelkezik, de a laureth-szulfát-ammóniumsó. Az ammóniagáz lúgos körülmények között disszociál, ezért a szélesebb pH-tartományt igénylő nátrium-lauril-szulfátot szélesebb körben használják, de irritálóbb is, mint az ammóniumsók. Az SLES etoxi-egységek száma általában 1 és 5 egység között van. Az etoxi-csoportok hozzáadása csökkenti a szulfát felületaktív anyagok kritikus micellakoncentrációját (CMC). A CMC legnagyobb csökkenése már egy etoxi-csoport hozzáadása után következik be, míg 2-4 etoxi-csoport hozzáadása után a csökkenés sokkal kisebb. Az etoxi-egységek számának növekedésével az AES bőrrel való kompatibilitása javul, és a körülbelül 10 etoxi-egységet tartalmazó SLES-ben szinte semmilyen bőrirritáció nem figyelhető meg. Az etoxi-csoportok hozzáadása azonban növeli a felületaktív anyag oldhatóságát, ami akadályozza a viszkozitás kialakulását, ezért egyensúlyt kell találni. Sok kereskedelmi sampon átlagosan 1-3 etoxi-egységet tartalmazó SLES-t használ.
Összefoglalva, az SLES költséghatékony a samponkészítményekben. Nemcsak gazdag habzású, erősen ellenáll a kemény víznek, könnyen sűríthető és gyorsan kationos flokkulál, így továbbra is a jelenlegi samponok fő felületaktív anyaga.
2. Aminosavak felületaktív anyagai
Az utóbbi években, mivel az SLES dioxánt tartalmaz, a fogyasztók enyhébb felületaktív rendszerek felé fordultak, mint például az aminosav felületaktív rendszerek, az alkil-glikozid felületaktív rendszerek stb.
Az aminosav felületaktív anyagokat főként acil-glutamátra, N-acil-szarkozinátra, N-metil-acil-taurátra stb. osztják.
2.1 Acil-glutamát
Az acil-glutamátokat nátrium- és dinátrium-sókra osztják. A nátrium-sók vizes oldata savas, a dinátrium-sók vizes oldata pedig lúgos. Az acil-glutamát felületaktív rendszer megfelelő habzóképességgel, nedvesítő és mosó tulajdonságokkal, valamint keményvíz-állósággal rendelkezik, amelyek jobbak vagy hasonlóak az SLES-hez. Rendkívül biztonságos, nem okoz akut bőrirritációt és szenzibilizációt, és alacsony a fototoxicitása. A szem nyálkahártyájának egyszeri irritációja enyhe, a sérült bőr irritációja (5%-os oldat tömegaránya) közel áll a víz irritációjához. A reprezentatívabb acil-glutamát a dinátrium-kokoil-glutamát. A dinátrium-kokoil-glutamát rendkívül biztonságos természetes kókuszsavból és glutaminsavból készül az acil-klorid után. Li Qiang és munkatársai a „Dinátrium-kokoil-glutamát szilikonmentes samponokban történő alkalmazásának kutatása” című cikkükben megállapították, hogy a dinátrium-kokoil-glutamát hozzáadása az SLES rendszerhez javíthatja a rendszer habzóképességét és csökkentheti az SLES-szerű tüneteket. Sampon irritáció. Amikor a hígítási tényező 10-szeres, 20-szoros, 30-szoros és 50-szeres volt, a dinátrium-kokoil-glutamát nem befolyásolta a rendszer flokkulációs sebességét és intenzitását. Amikor a hígítási tényező 70-szeres vagy 100-szoros volt, a flokkulációs hatás jobb, de a sűrítés nehezebb. Ennek az az oka, hogy a dinátrium-kokoil-glutamát molekulában két karboxilcsoport található, és a hidrofil fejcsoport a határfelületen el van foglalva. A nagyobb terület kisebb kritikus csomagolási paramétert eredményez, és a felületaktív anyag könnyen gömb alakúra aggregálódik, ami megnehezíti a féregszerű micellák képződését, ami megnehezíti a sűrítést.
2.2 N-acil-szarkozinát
Az N-acil-szarkozinát nedvesítő hatású semleges és gyengén savas tartományban, erős habzó és stabilizáló hatású, valamint jól tűri a kemény vizet és az elektrolitokat. A legjellemzőbb a nátrium-lauroil-szarkozinát. A nátrium-lauroil-szarkozinát kiváló tisztítóhatással rendelkezik. Ez egy aminosav típusú anionos felületaktív anyag, amelyet laurinsav és nátrium-szarkozinát természetes forrásaiból állítanak elő egy négylépéses reakción keresztül: ftalizáció, kondenzáció, savanyítás és sóképződés. A nátrium-lauroil-szarkozinát teljesítménye a habzási teljesítmény, a habtérfogat és a habzásgátló teljesítmény tekintetében közel áll a nátrium-lauril-szulfátéhoz. Az ugyanazon kationos polimert tartalmazó samponrendszerben azonban a kettő flokkulációs görbéi nyilvánvaló különbséget mutatnak. A habosítási és dörzsölési szakaszban az aminosav rendszerű sampon dörzsölési síkossága alacsonyabb, mint a szulfát rendszeré; az öblítési szakaszban nemcsak az öblítési síkosság valamivel alacsonyabb, hanem az aminosav sampon öblítési sebessége is alacsonyabb, mint a szulfát samponé. Wang Kuan és munkatársai megállapította, hogy a nátrium-lauroil-szarkozinát és a nemionos, anionos és ikerionos felületaktív anyagok összetett rendszere. A felületaktív anyagok adagolásának és arányának változtatásával azt találták, hogy bináris vegyületrendszerek esetén kis mennyiségű alkil-glikozid szinergikus sűrítést érhet el; míg háromkomponensű rendszerekben az arány nagy hatással van a rendszer viszkozitására, amelyek közül a nátrium-lauroil-szarkozinát, a kokamidopropil-betain és az alkil-glikozidok kombinációja jobb önsűrítő hatást érhet el. Az aminosav-felületaktív rendszerek tanulhatnak ebből a sűrítési sémából.
2.3 N-metil-aciltaurin
Az N-metil-acil-taurát fizikai és kémiai tulajdonságai hasonlóak az azonos lánchosszúságú nátrium-alkil-szulfátéhoz. Jó habzóképességgel is rendelkezik, és a pH, valamint a víz keménysége nem befolyásolja könnyen. Jó habzóképességgel rendelkezik gyengén savas tartományban, még kemény vízben is, így szélesebb körben felhasználható, mint az alkil-szulfátok, és kevésbé irritálja a bőrt, mint az N-nátrium-lauroil-glutamát és a nátrium-lauril-foszfát. Az SLES-hez közel, de jóval alacsonyabb értékkel rendelkezik, alacsony irritációt okozó, enyhe felületaktív anyag. A legjellemzőbb a nátrium-metil-kokoil-taurát. A nátrium-metil-kokoil-taurát természetes eredetű zsírsavak és nátrium-metil-taurát kondenzációjával képződik. Ez egy általánosított aminosav felületaktív anyag, gazdag habbal és jó habstabilitással. Alapvetően nem befolyásolja a pH és a víz. Keménységi hatás. A nátrium-metil-kokoil-taurát szinergikus sűrítőhatást fejt ki az amfoter felületaktív anyagokkal, különösen a betain típusú amfoter felületaktív anyagokkal. Zheng Xiaomei és munkatársai... A „Négy aminosav felületaktív anyag samponokban való alkalmazási teljesítményének kutatása” című tanulmány a nátrium-kokoil-glutamátra, a nátrium-kokoil-alanátra, a nátrium-lauroil-szarkozinátra és a nátrium-lauroil-aszpartátra összpontosított. Összehasonlító vizsgálatot végeztek a samponokban való alkalmazási teljesítményről. A nátrium-lauril-szulfátot (SLES) referenciaként véve megvizsgálták a habzási teljesítményt, a tisztítóképességet, a sűrítőképességet és a flokkulációs teljesítményt. Kísérletek során arra a következtetésre jutottak, hogy a nátrium-kokoil-alanin és a nátrium-lauroil-szarkozinát habzási teljesítménye valamivel jobb, mint az SLES-é; a négy aminosav felületaktív anyag tisztítóképessége között kevés a különbség, és mindegyik valamivel jobb, mint az SLES; a sűrítőképesség általában alacsonyabb, mint az SLES-é. A rendszer viszkozitásának beállításához sűrítőanyag hozzáadásával a nátrium-kokoil-alanin rendszer viszkozitása 1500 Pa·s-ra növelhető, míg a másik három aminosav rendszer viszkozitása továbbra is 1000 Pa·s alatt marad. A négy aminosav felületaktív anyag flokkulációs görbéi enyhébbek, mint az SLES-é, ami azt jelzi, hogy az aminosav sampon lassabban, míg a szulfátrendszer valamivel gyorsabban mosódik ki. Összefoglalva, az aminosav sampon formulájának sűrítésekor érdemes lehet nemionos felületaktív anyagokat hozzáadni a micellakoncentráció növelése érdekében a sűrítés érdekében. Polimer sűrítőket is adhatunk, például PEG-120 metilglükóz-dioleátot. Ezenkívül a megfelelő kationos kondicionálószerek összeállítása a fésülhetőség javítása érdekében továbbra is nehézséget okoz az ilyen típusú készítményekben.
3. Nemionos alkilglikozid felületaktív anyagok
Az aminosav felületaktív anyagok mellett a nemionos alkil-glikozid felületaktív anyagok (APG-k) az utóbbi években széles körű figyelmet kaptak alacsony irritáló hatásuk, környezetbarát hatásuk és jó bőrkompatibilitásuk miatt. Zsíralkohol-poliéter-szulfátokhoz (SLES) hasonló felületaktív anyagokkal kombinálva a nemionos APG-k csökkentik az SLES anionos csoportjainak elektrosztatikus taszítását, ezáltal nagy, pálcikaszerű szerkezetű micellákat képezve. Az ilyen micellák kevésbé hajlamosak behatolni a bőrbe. Ez csökkenti a bőrfehérjékkel való kölcsönhatást és az ebből eredő irritációt. Fu Yanling és munkatársai azt találták, hogy anionos felületaktív anyagként SLES-t, ikerionos felületaktív anyagként kokamidopropil-betaint és nátrium-lauroamfoacetátot, nemionos felületaktív anyagként pedig decil-glükozidot és kokoil-glükozidot használtak. A hatóanyagok közül a tesztelés után az anionos felületaktív anyagok rendelkeznek a legjobb habzó tulajdonságokkal, ezt követik az ikerionos felületaktív anyagok, és az APG-k rendelkeznek a legrosszabb habzó tulajdonságokkal; Az anionos felületaktív anyagokat fő felületaktív anyagként tartalmazó samponok egyértelmű flokkulációt mutatnak, míg a ikerionos felületaktív anyagok és az APG-k mutatják a legrosszabb habzási tulajdonságokat. Nem történt flokkuláció; az öblítési és a nedves haj fésülési tulajdonságai tekintetében a sorrend a legjobbtól a legrosszabbig: APG-k > anionok > ikerionosok, míg száraz hajban az anionokat és ikerionos felületaktív anyagokat fő felületaktív anyagokként tartalmazó samponok fésülési tulajdonságai egyenértékűek. , az APG-ket fő felületaktív anyagként tartalmazó sampon mutatja a legrosszabb fésülési tulajdonságokat; a csirkeembrió chorioallantois membrántesztje azt mutatja, hogy az APG-ket fő felületaktív anyagként tartalmazó sampon a legenyhébb, míg az anionokat és ikerionos felületaktív anyagokat fő felületaktív anyagokként tartalmazó sampon a legenyhébb. Elég. Az APG-k alacsony CMC-vel rendelkeznek, és nagyon hatékony mosószerek a bőr és a faggyú lipidjei számára. Ezért az APG-k fő felületaktív anyagként működnek, és hajlamosak a hajat fésületlennek és száraznak érezni. Bár gyengédek a bőrhöz, kivonhatják a lipideket és fokozhatják a bőr szárazságát. Ezért, amikor az APG-ket fő felületaktív anyagként használja, figyelembe kell vennie, hogy milyen mértékben távolítják el a bőr lipidjeit. Megfelelő hidratálók adhatók a formulához a korpásodás megelőzése érdekében. Szárazság esetén a szerző azt is javasolja, hogy olajszabályozó samponként is használható legyen, de ez csak referenciaként szolgál.
Összefoglalva, a samponformulák felületaktivitásának jelenlegi fő keretrendszerét továbbra is az anionos felületaktivitás uralja, amely alapvetően két fő rendszerre oszlik. Először is, az SLES-t ikerionos vagy nemionos felületaktív anyagokkal kombinálják az irritáció csökkentése érdekében. Ez a formularendszer gazdag habbal rendelkezik, könnyen sűríthető, gyorsan flokkulálódik a kationos és szilikonolaj-kondicionálókkal, és alacsony költséggel rendelkezik, így továbbra is a piacon a mainstream felületaktív rendszer. Másodszor, az anionos aminosav-sókat ikerionos felületaktív anyagokkal kombinálják a habzási teljesítmény növelése érdekében, ami a piacfejlesztés egyik gócpontja. Ez a fajta formulatermék enyhe és gazdag habbal rendelkezik. Mivel azonban az aminosav-sórendszer formulája lassan flokkulálódik és mossa ki a haját, az ilyen típusú termék haja viszonylag száraz. A nemionos APG-k a samponfejlesztés új irányává váltak a bőrrel való jó kompatibilitásuk miatt. Az ilyen típusú formula fejlesztésének nehézsége a hatékonyabb felületaktív anyagok megtalálása a habgazdagság növelése érdekében, valamint megfelelő hidratálószerek hozzáadása az APG-k fejbőrre gyakorolt hatásának enyhítésére. Száraz körülmények között.
Közzététel ideje: 2023. dec. 21.