A lágyítószeregy olyan kémiai anyag, amely megváltoztathatja a szálak statikus és dinamikus súrlódási együtthatóit. Amikor a statikus súrlódási együttható módosul, a tapintási érzet simábbá válik, ami megkönnyíti a szálak vagy a szövet közötti mozgást. Amikor a dinamikus súrlódási együtthatót beállítják, a szálak közötti mikroszerkezet megkönnyíti a kölcsönös mozgást, ami azt jelenti, hogy a szálak vagy a szövet hajlamosabbak a deformációra. Ezen hatások együttes érzetét érzékeljük puhaságként.
A lágyítószerek ionos tulajdonságaik alapján négy típusba sorolhatók: kationos, nemionos, anionos és amfoter.
A gyakran használt lágyítószerek a következők:
1. Szilikon alapú öblítők
Ezek a lágyítók kiváló simaságot és csúszást biztosítanak, de fő hátrányuk a magas áruk, ami növeli a gyártási költségeket. Ezenkívül használat közben hajlamosak olajmigrációt és szilikonfoltosodást okozni, így alkalmatlanok a hosszú távú fejlesztésre az egyre versenyképesebb modern ipari környezetben.
2. Zsírsavas sólágyítók (lágyító pelyhek)
Ezek elsősorban zsírsavsókból állnak, és viszonylag könnyen használhatók. Azonban nagy mennyiséget igényelnek, ami magasabb költségekhez vezet, és nem áll összhangban az összköltségek csökkentésének és az ipari jövedelmezőség javításának igénnyel.
3. D1821
Az ilyen típusú öblítők legnagyobb hátrányai a gyenge biológiai lebonthatóságuk és a túlzott sárgulásuk. A növekvő társadalmi tudatosság és a szigorúbb hazai és nemzetközi környezetvédelmi előírások miatt az ilyen termékek már nem felelnek meg a fenntartható fejlődés követelményeinek.
4. Észterkvaterner ammóniumsók (TEQ-90)
Ezek az öblítők stabil lágyító teljesítményt nyújtanak, minimális felhasználást igényelnek, és kiváló biológiai lebonthatóságukkal tűnnek ki. Számos előnnyel is rendelkeznek, beleértve a puhaságot, az antisztatikus tulajdonságokat, a bolyhadást, a sárgulásgátló hatást és az antibakteriális fertőtlenítést. Elmondható, hogy ez a fajta lágyítószer a lágyítóipar jövőjének domináns trendjét képviseli.
Közzététel ideje: 2025. november 17.