1. A polimer felületaktív anyagok alapfogalmai
A polimer felületaktív anyagok olyan anyagok, amelyek molekulatömege elér egy bizonyos szintet (jellemzően 103 és 106 között), és bizonyos felületaktív tulajdonságokkal rendelkeznek. Szerkezetileg blokk kopolimerekbe, oltott kopolimerekbe és egyébbe sorolhatók. Ionos típusuk alapján a polimer felületaktív anyagok négy fő kategóriába sorolhatók: anionos, kationos, ikerionos és nemionos. Eredetük szerint természetes polimer felületaktív anyagokra, módosított természetes polimer felületaktív anyagokra és szintetikus polimer felületaktív anyagokra oszthatók.
A kis molekulatömegű felületaktív anyagokkal összehasonlítva a polimer felületaktív anyagok főbb jellemzői a következők:
(1) Viszonylag gyengébb a felületi és a határfelületi feszültség csökkentésének képességük, és a legtöbbjük nem képez micellákat;
(2) Nagyobb molekulatömeggel rendelkeznek, ami gyengébb penetrációs képességet eredményez;
(3) Gyenge habképző képességet mutatnak, de az általuk képződő buborékok viszonylag stabilak;
(4) Kiváló emulgeálóerőt mutatnak;
(5) Kiváló diszpergáló és kohéziós tulajdonságokkal rendelkeznek;
(6) A legtöbb polimer felületaktív anyag alacsony toxicitású.
2. A polimer felületaktív anyagok funkcionális tulajdonságai
·Felületi feszültség
A polimer felületaktív anyagok hidrofil és hidrofób szegmenseinek felületeken vagy határfelületeken mutatott orientációs viselkedése miatt képesek csökkenteni a felületi és a határfelületi feszültséget, bár ez a képesség általában gyengébb, mint a kis molekulatömegű felületaktív anyagoké.
A polimer felületaktív anyagok felületi feszültség csökkentésére való képessége gyengébb, mint a kis molekulatömegű felületaktív anyagoké, és felületi aktivitásuk meredeken csökken a molekulatömeg növekedésével.
· Emulgeálás és diszpergálás
Nagy molekulatömegük ellenére számos polimer felületaktív anyag képes micellákat képezni a diszpergált fázisban, és kritikus micellakoncentrációt (CMC) mutat, ezáltal emulgeáló funkciókat lát el. Amfifil szerkezetük lehetővé teszi, hogy a molekula egy része adszorbeálódjon a részecskék felületén, míg a másik része feloldódjon a folytonos fázisban (a diszperziós közegben). Amikor a polimer molekulatömege nem túlzottan magas, sztérikus gátló hatást fejt ki, gátakat képezve a monomer cseppek vagy polimer részecskék felületén, megakadályozva azok aggregációját és koaleszcenciáját.
· Alvadás
Amikor a polimer felületaktív anyagok nagyon nagy molekulatömegűek, számos részecskére adszorbeálódhatnak, hidakat képezve közöttük és flokkulánsként működve.
· Egyéb funkciók
Sok polimer felületaktív anyag önmagában nem képez erős habot, de igen.Gátolják az erős vízvisszatartást és a kiváló habstabilitást. Nagy molekulatömegüknek köszönhetően kiváló filmképző és tapadó tulajdonságokkal is rendelkeznek.
·Megoldási viselkedés
A polimer felületaktív anyagok viselkedése szelektív oldószerekben: A legtöbb polimer felületaktív anyag amfifil blokk- vagy oltványkopolimer. Szelektív oldószerekben oldódási viselkedésük összetettebb, mint a kis molekuláké vagy homopolimereké. Az olyan tényezők, mint a molekulaszerkezet, az amfifil szegmensek hosszaránya, az összetétel és az oldószer tulajdonságai jelentősen befolyásolják oldódási morfológiájukat. A kis molekulatömegű felületaktív anyagokhoz hasonlóan az amfifil polimerek is csökkentik a felületi feszültséget azáltal, hogy hidrofób csoportokat adszorbeálnak a felületen, miközben micellákat képeznek az oldatban.
Közzététel ideje: 2025. november 10.