A nyersanyag mechanizmusaolaj-emulgeálószereka fázisinverzió-fordított deformáció elméletén alapul. A demulgeálószer hozzáadása után fázisinverzió történik, amely felületaktív anyagokat generál, amelyek az emulgeálószer által képzett emulzióval ellentétes típusú emulziót (fordított demulgeálószer) hozzák létre. Ezek a demulgeálószerek kölcsönhatásba lépnek a hidrofób emulgeálószerekkel, komplexeket képezve, ezáltal semlegesítve az emulgeáló tulajdonságokat. Egy másik mechanizmus a határfelületi film repedése ütközés miatt. Melegítés vagy keverés hatására a demulgeálószerek gyakran ütköznek az emulzió határfelületi filmjével – vagy adszorbeálódnak rá, vagy kiszorítanak néhány felületaktív molekulát –, ami destabilizálja a filmet, ami flokkulációhoz, koaleszcencia kialakulásához és végül demulgeáláshoz vezet.
A nyersolaj-emulziók gyakran keletkeznek az olajtermelés és -finomítás során. A világ nyersolajának nagy részét emulgeált formában állítják elő. Egy emulzió legalább két nem elegyedő folyadékból áll, ahol az egyik rendkívül finom cseppekként (kb. 1 mm átmérőjű) van diszpergálva a másikban szuszpendálva.
Ezen folyadékok egyike jellemzően víz, a másik pedig olaj. Az olaj finoman diszpergálható vízben, így olaj-a-vízben (O/W) emulziót képez, ahol a víz a folytonos fázis, az olaj pedig a diszpergált fázis. Fordítva, ha az olaj a folytonos fázis és víz van diszpergálva, akkor víz-az-olajban (W/O) emulziót képez. A legtöbb nyersolaj-emulzió az utóbbi típusba tartozik.
Az utóbbi években a nyersolaj demulgeálási mechanizmusaival kapcsolatos kutatások a cseppek koaleszcencia részletes megfigyeléseire és a demulgeálószerek hatására összpontosítottak a határfelületi reológiára. Azonban a demulgeálószer-emulzió kölcsönhatások összetettsége miatt a kiterjedt kutatások ellenére még mindig nincs egységes elmélet a demulgeálási mechanizmusról.
Számos széles körben elfogadott mechanizmus a következők:
1. Molekula kiszorítás: A demulgeáló molekulák felváltják az emulgeálószereket a határfelületen, destabilizálva az emulziót.
2. Ráncosodás: Mikroszkópos vizsgálatok kimutatták, hogy a víz-olaj emulziók kettős vagy több vízréteggel rendelkeznek, amelyeket olajgyűrűk választanak el egymástól. Melegítés, keverés és emulgeálószer hatása alatt ezek a rétegek összekapcsolódnak, ami cseppek koaleszcenciáját okozza.
Ezenkívül az O/W emulziós rendszerekkel kapcsolatos hazai kutatások azt sugallják, hogy az ideális demulgeálószernek a következő kritériumoknak kell megfelelnie: erős felületi aktivitás, jó nedvesíthetőség, megfelelő flokkulációs képesség és hatékony koaleszcencia teljesítmény.
Az emulgeálószerek a felületaktív anyagok típusa szerint osztályozhatók:
•Anionos demulgeálószerek: Karboxilátok, szulfonátok és polioxietilén-zsírszulfátok. Kevésbé hatékonyak, nagy dózisokat igényelnek, és érzékenyek az elektrolitokra.
•Kationos demulgeálószerek: Főként kvaterner ammóniumsók, hatékonyak könnyű olajokhoz, de nem alkalmasak nehéz vagy érlelt olajokhoz.
•Nemionos demulgeálószerek: Ide tartoznak az aminokkal vagy alkoholokkal iniciált blokk-poliéterek, az alkilfenolgyanta blokk-poliéterek, a fenol-amingyanta blokk-poliéterek, a szilikon alapú demulgeálószerek, az ultranagy molekulatömegű demulgeálószerek, a polifoszfátok, a módosított blokk-poliéterek és a ikerionos demulgeálószerek (pl. imidazolin alapú nyersolaj-demulgeálószerek).
Közzététel ideje: 2025. augusztus 22.