Az ércdúsítás egy olyan termelési folyamat, amely nyersanyagokat készít elő a fémkohászat és a vegyipar számára, és a habosított flotáció vált a legfontosabb dúsítási módszerré. Szinte minden ásványi erőforrás elválasztható flotációval.
Jelenleg a flotációt széles körben alkalmazzák a következő dúsítási eljárásokban: vasfémek – elsősorban vas és mangán –, mint például a hematit, a smithsonit és az ilmenit; nemesfémek, mint az arany és az ezüst; színesfémek, mint a réz, az ólom, a cink, a kobalt, a nikkel, a molibdén és az antimon, beleértve a szulfidásványokat, mint a galenit, a szfalerit, a kalkopirit, a bornit, a molibdenit és a pentlandit, valamint az oxidásványok, mint a malachit, a cerusszit, a hemimorfit, a kassziterit és a volframit. Nemfémes sóásványok, mint például a fluorit, az apatit és a barit, oldható sóásványok, mint a kálium- és kősó, valamint nemfémes és szilikát ásványok, mint például a szén, a grafit, a kén, a gyémántok, a kvarc, a csillám, a földpát, a berill és a spodumen dúsításában.
A flotáció széleskörű tapasztalattal rendelkezik a dúsítás területén, folyamatos technológiai fejlesztéseknek köszönhetően. Azokat az ásványokat, amelyeket korábban alacsony minőségű vagy összetett szerkezetük miatt ipari értéktelennek tekintettek, ma már (másodlagos erőforrásként) kinyerik flotációval.
Ahogy az ásványi erőforrások egyre szűkösebbek lesznek, és a hasznos ásványok egyre finomabban és bonyolultabban oszlanak el az ércekben, az elválasztás nehézségei is megnőttek. A termelési költségek csökkentése érdekében az olyan iparágak, mint a kohászati anyagok és a vegyipar, magasabb minőségi szabványokat és pontossági követelményeket határoztak meg a nyersanyagok – azaz az elválasztott termékek – feldolgozására.
Egyrészt szükség van a minőség javítására, másrészt a finomszemcsés ásványok szétválasztásának kihívása egyre inkább a flotációt más módszerekhez képest felülmúlta, és napjainkban a legszélesebb körben használt és legígéretesebb dúsítási technikává tette. A flotációt kezdetben szulfidásványokra alkalmazták, majd fokozatosan kiterjesztették az oxidásványokra és a nemfémes ásványokra is. Napjainkban a flotációval feldolgozott ásványok globális éves mennyisége meghaladja a több milliárd tonnát.
Az elmúlt évtizedekben a flotációs technológia alkalmazása az ásványfeldolgozáson túl olyan területekre is kiterjedt, mint a környezetvédelem, a kohászat, a papírgyártás, a mezőgazdaság, a vegyipar, az élelmiszeripar, az anyaggyártás, az orvostudomány és a biológia.
Példaként említhető az értékes komponensek flotációs kinyerése a pirometallurgiában található köztes termékekből, illékony anyagokból és salakból; a kioldási maradványok és kiszorítási csapadékok flotációs kinyerése a hidrometallurgiában; a flotáció alkalmazása a vegyiparban újrahasznosított papír festékmentesítésére és rostok kinyerésére cellulóz hulladéklúgból; valamint a tipikus környezetmérnöki alkalmazások, mint például a nehéz nyersolaj kinyerése a folyómeder üledékéből, a finom szilárd szennyező anyagok elválasztása a szennyvízből, valamint a kolloidok, baktériumok és nyomokban előforduló fémszennyeződések eltávolítása.
A flotációs eljárások és módszerek fejlődésével, valamint az új, nagy hatékonyságú flotációs reagensek és berendezések megjelenésével a flotáció még szélesebb körű alkalmazási lehetőségeket fog találni több iparágban és területen. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a flotáció alkalmazása magasabb feldolgozási költségekkel jár (a mágneses vagy gravitációs elválasztáshoz képest), szigorúbb követelményekkel a betáplált részecskeméretre vonatkozóan, számos, a flotációs folyamatot nagy működési pontosságot igénylő befolyásoló tényezővel, valamint a maradék reagenseket tartalmazó szennyvízből származó potenciális környezeti veszélyekkel.
Lépjen kapcsolatba velünk most!
Közzététel ideje: 2025. november 14.