1. Felületaktív anyagok nehézolaj-kitermeléshez
A nehézolaj magas viszkozitása és gyenge folyékonysága miatt kinyerése jelentős kihívást jelent. Az ilyen nehézolaj kinyeréséhez néha felületaktív anyagok vizes oldatát fecskendezik a kútba, hogy a nagy viszkozitású nyersolajat alacsony viszkozitású olaj-a-víz emulzióvá alakítsák, amelyet aztán a felszínre szivattyúzhatnak.
Az ebben a nehézolaj-emulgeálási és viszkozitáscsökkentő módszerben használt felületaktív anyagok közé tartozik a nátrium-alkil-szulfonát, a polioxietilén-alkil-alkohol-éter, a polioxietilén-alkil-fenol-éter, a polioxietilén-polioxipropilén-poliamin és a nátrium-polioxietilén-alkil-alkohol-éter-szulfát.
Az extrahált olaj-a-vízben emulzió víz elválasztását igényli, amelyhez ipari felületaktív anyagokat is alkalmaznak demulgeálószerként. Ezek a demulgeálószerek víz-az-olajban emulgeálószerek. A gyakran használt szerek közé tartoznak a kationos felületaktív anyagok vagy nafténsavak, aszfaltsavak és ezek többértékű fémsói.
A különösen viszkózus nyersolajok esetében, amelyeket nem lehet hagyományos szivattyúzási módszerekkel kinyerni, gőzbefecskendezésre van szükség a termikus kinyeréshez. A termikus kinyerés hatékonyságának növelése érdekében felületaktív anyagokra van szükség. Az egyik gyakori megközelítés a hab befecskendezése a gőzbefecskendező kútba – konkrétan magas hőmérsékletnek ellenálló habképző anyagok és nem kondenzálódó gázok.
A gyakran használt habképző szerek közé tartoznak az alkil-benzolszulfonátok, az α-olefin-szulfonátok, a petróleumszulfonátok, a szulfonált polioxietilén-alkil-alkohol-éterek és a szulfonált polioxietilén-alkil-fenol-éterek. Magas felületaktív anyagaik, valamint savakkal, bázisokkal, oxigénnel, hővel és olajjal szembeni stabilitásuk miatt a fluorozott felületaktív anyagok ideális magas hőmérsékletű habképző szerek.
A diszpergált olajnak a formáció pórus-torok szerkezetén keresztüli áthaladásának megkönnyítésére, vagy a formáció felületén lévő olaj könnyebb kiszorítására vékonyréteg-terjesztő szerként ismert felületaktív anyagokat használnak. Gyakori példa erre az oxialkilezett fenolgyanta polimer felületaktív anyagok.
2. Felületaktív anyagok viaszos nyersolaj-kitermeléshez
A viaszos nyersolaj kinyerése rendszeres viaszmegelőzést és -eltávolítást igényel. A felületaktív anyagok viaszgátlóként és paraffindiszpergálószerként is szolgálnak.
A viaszképződés gátlására léteznek olajban oldódó felületaktív anyagok (amelyek megváltoztatják a viaszkristályok felületi tulajdonságait) és vízben oldódó felületaktív anyagok (amelyek módosítják a viaszlerakódási felületek, például csövek, szívórudak és berendezések tulajdonságait). Az olajban oldódó felületaktív anyagok közé tartoznak a kőolajszulfonátok és az amin típusú felületaktív anyagok. A vízben oldódó lehetőségek közé tartoznak a nátrium-alkil-szulfonát, a kvaterner ammóniumsók, az alkil-polioxietilén-éterek, az aromás polioxietilén-éterek és ezek nátrium-szulfonát-származékai.
A paraffin eltávolításához a felületaktív anyagokat olajban oldódókra (olaj alapú paraffineltávolítókban használják) és vízben oldódókra (például szulfonát típusú, kvaterner ammónium típusú, poliéter típusú, Tween típusú, OP típusú felületaktív anyagok, valamint szulfát/szulfonált PEG típusú vagy OP típusú felületaktív anyagok) is kategorizálják.
Az utóbbi években a hazai és nemzetközi gyakorlatban integrálták a viaszmegelőzést és -eltávolítást, olaj alapú és víz alapú eltávolítókat kombinálva hibrid paraffin diszpergálószerekben. Ezek aromás szénhidrogéneket használnak olajfázisként, paraffinoldó tulajdonságokkal rendelkező emulgeálószereket pedig vízfázisként. Amikor az emulgeálószer eléri a megfelelő zavarosodási pontot (azt a hőmérsékletet, amelyen zavarossá válik), a viaszlerakódási zóna alatt deemulgálódik, és mindkét komponenst egyidejűleg szabadítja fel működésbe.
3.Felületaktív anyagok nyersolaj dehidratálásához
Az elsődleges és másodlagos olajkinyerés során túlnyomórészt olaj-a-vízben emulgeálószereket használnak. A termékek három generációját fejlesztették ki:
1. Első generáció: Karboxilátok, szulfátok és szulfonátok.
2. Második generáció: Kis molekulatömegű nemionos felületaktív anyagok (pl. OP, PEG és szulfonált ricinusolaj).
3. Harmadik generáció: Nagy molekulatömegű nemionos felületaktív anyagok.
A késői fázisú másodlagos és harmadlagos kitermelés során a nyersolaj gyakran víz-az-olajban emulziók formájában létezik. Az emulgeálószerek négy kategóriába sorolhatók:
· Kvaterner ammóniumsók (pl. tetradecil-trimetil-ammónium-klorid, dicetil-dimetil-ammónium-klorid), amelyek anionos emulgeálószerekkel reagálva megváltoztatják azok HLB-értékét (hidrofil-lipofil egyensúlyát), vagy adszorbeálódnak a vízzel nedvesített agyagrészecskékre, megváltoztatva a nedvesíthetőséget.
· Anionos felületaktív anyagok (olaj-a-vízben emulgeálószerként működnek) és olajban oldódó nemionos felületaktív anyagok, amelyek hatékonyan bontják a víz-az-olajban emulziókat.
Közzététel ideje: 2025. szeptember 17.